A repülőtérről a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetbe – Önkéntesek vigyáztak az áttelepített ürgékre

1
A repülőtérről a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetbe – Önkéntesek vigyáztak az áttelepített ürgékre

Tavaly decemberben indult el az „Életképes ürgeállomány fennmaradásának biztosítása a Pannon régióban” (CitellusLIFE) elnevezésű projekt, amelynek célja a Pannon régióban élő, fokozottan védett európai ürge (Spermophilus citellus) hosszú távú megőrzése és állományainak megerősítése.

Fotó: Hák Flóra

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a projekt három védett területet érint, ahol összesen öt helyszínen tervezünk ürge-visszatelepítést. Idén elsőként a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben került sor a visszatelepítésre, a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület vezetésével.

Fotó: Soós Gábor

A repülőtérről a védett legelőre

Az áttelepített ürgék a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér területéről származnak, ahol napjainkra Magyarország egyik legnagyobb ürgeállománya alakult ki. A nagy egyedszám ugyanakkor repülésbiztonsági kockázatot is jelenthet, mivel az ürgékre vadászó ragadozó madarak repülőgépekkel ütközhetnek, emellett pedig az ürgék elütése is gyakori. Innen az állatok befogása és áttelepítése több szempontból is "előnyös", hiszen az ürgék nemcsak biztonságosabb élőhelyre kerülnek, hanem a természetes állományok megerősítésében is fontos szerepet játszanak. A hatóságok iránymutatását követve a jelenleg több mint tízezer egyedre becsült reptéri állomány csupán elenyésző része került áttelepítésre. Ráadásul az áttelepített állatokat a repülőtéri forgalom által leginkább veszélyeztetett területekről fogták be.

Fotó: Sebő Ádám

Fotó: Sebő Ádám

Ürgeőrök vigyáztak az áttelepített állatokra

Az áttelepítést követő első időszak különösen érzékeny az ürgék számára, ezért felügyeletüket, éjjel-nappali önkéntes „ürgeőrök” látták el. Feladataik közé tartozott az állatok megfigyelése, a kiegészítő etetés és itatás, valamint a lehetséges veszélyforrások és ragadozók jelenlétének figyelemmel kísérése. Az önkéntes szolgálatot kora tavasszal hirdettük meg a projekt, valamint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kommunikációs felületein.

Fotó: Tikovits Ernő

Fotó: Soós Gábor

Az ürgeőrök tudományos szempontból több értékes megfigyelést is tettek. Többek között azt tapasztalták, hogy az idei, rendkívül meleg nyári időszakban az ürgék előszeretettel használták a számukra kihelyezett itatókat. Ez azért is érdekes megfigyelés, mert ezek az állatok a folyadékszükségletüket a táplálékukból fedezik. Az ürgék számára kihelyezett eleség pedig – többek között alma és napraforgómag – természetesen más állatok figyelmét sem kerülte el. A területen élő mezei pockok (Microtus arvalis) is örömmel fogyasztottak belőle, a pockokból pedig éjszaka macskabaglyok (Strix aluco) fogyasztottak szívesen.

Ürge menü (Fotó: Hák Flóra)

Fotó: Soós Gábor

Az áttelepített állatok életének megfigyelését kamerák is segítették. Az alábbi videó a kiengedési területen működtetett „ÜrgeLeső” kamera felvételeiből mutat be néhány érdekes részletet a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület közösségi oldalán:

https://www.facebook.com/reel/1488978532985198

Az állatok jövője és állományuk nyomon követése

Fontos, hogy nyomon kövessük, hogyan alkalmazkodnak az állatok az új élőhelyükhöz, és sikerül-e megtelepedniük a területen. A továbbiakban is gondoskodunk az ürgék kiegészítő etetéséről, itatásáról, valamint a szőrmés ragadozók – a róka, az aranysakál és a borz – állományának szabályozásáról. Legközelebb szeptemberben mérjük fel a területen az ürgelyukak számát. Ez alapján képet kapunk arról, hogyan alakul az állomány az új élőhelyen. Az állatok ezután szeptember–október folyamán téli nyugalomra vonulnak, így ezt követően legközelebb tavasszal találkozunk velük.

Fotó: dr. Földes-Leskó Gabriella

De miért is védjük az ürgéket?

Az ürgét a múlt század közepéig mezőgazdasági kártevőként tartották számon, sőt, népi eledelként fogyasztották is, azonban részben a korlátlan irtás, és javarészt a tájhasználat változása miatt a számuk napjainkra drasztikusan lecsökkent. Az ürge mára világszerte veszélyeztetett fajnak számít, hazánkban 2012-ben fokozottan védetté nyilvánították, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként.

Fotó: Soós Gábor

Köszönetnyilvánítás

Ezúton is köszönjük önkénteseink segítségét és elkötelezett munkáját! Az éjjel-nappali szolgálat, a nyári kánikulában végzett lelkiismeretes felügyelet, valamint az állatok ellátása kiemelkedően fontos volt az áttelepítés első, az állatok számára érzékeny időszakában!

Fotó: dr. Földes-Leskó Gabriella

Köszönjük: Baksay Angélának, Bodnár Katalinnak, Bukovics Diánának, Dukai Balázsnak, dr. Földes-Leskó Gabriellának, a Korompai családnak, Machlik Mirának, Sipos Zoltánnak, Tömösközy Dalmának, Varacskai Zoltánnak és Zám Zalánnak

Fotók: dr. Földes-Leskó Gabriella, Hák Flóra, Sebő Ádám, Soós Gábor, Tikovits Ernő

A „CitellusLIFE” c. projekt a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg.

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom