Áprilisi békák a Miocén Ősvilágban

Tavasszal békák is nagy számban látogatják az Ipolytarnóci Ősmaradványok szabadtéri közösségi tereit. Pontosabban fogalmazva, őshonos kisebbségként, vizes élőhelyeink lakóiként jogosultak az itt tartózkodásra, azaz ők is vendégfogadók, lám minden csak viszonyítás kérdése. Együtt élünk, érdemes hát közelebbről is megismerkedni velük.

A tavasz beköszönte a kétéltűek számára hívó szót jelent. A felmelegedés hatására téli nyugalmukból lassan felpezsdülnek a békák, és tömegesen indulnak el szaporodóhelyeik, állóvizek, lassabb vízfolyások és pocsolyák felé, hogy a természet hívószavának eleget tegyenek. (Van olyan szerencsés hím, aki ilyenkor szó szerint is úszik a boldogságtól, miként a lenti képen nőstényét átölelő. Aranylábú békánk rúgótechnikája különleges, a feléjük úszó konkurenciát állcsúcson találta, tanulság, hátulról ne közelítsünk.)

Varangyéknál lovagok a felajzott hímek, igaz, a szó jelentését sajnos félreértik, eléggé el nem ítélhető módon a nőstényen egyszerre akár többen is lovagolva, de ez már más lapra tartozik.

Ipolytarnócon éppen a parkolón keresztül hívja ösztönük a békákat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei ilyenkor tapintatos mentőakcióba fognak; a parkolót terelő-, védőhálókkal lekerítik, a vonuláskor útjukat nem találó kétéltűeket összegyűjtik és találkahelyükre, a tóhoz viszik. (A terület vonuló tömegfaja a barna varangy, jelentős egyedszámban fordul elő az erdei béka és a levelibéka, de egy kis szerencsével pettyes gőtével is lehet találkozni.)
A békanász szőttese közszemlére van kitéve, az erdei béka nem cicomázza, csak úgy odateszi, csomókban lebeg a vízen békapete tutaja. Nem úgy a szép szemű barna varangy, ad a látszatra is, ikráit látványos gyöngyfüzérben rakja le. Melyikből lesz csinosabb ebihal?

A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark szabadon látogatható helyszínein járóknak sem árt tudni, hogy a kétéltűek szaporodó helyeit sok esetben közút választja el a telelőhelyektől. Ezen útszakaszok átkelésekor a békák jelentős hányadát elgázolják. Figyeljünk rájuk (is). Hazánkban minden kétéltű- és hüllőfaj természetvédelmi oltalom alatt áll, ráadásul hasznosak!

Figyelmeztetnek is az esendőségre: az élet országútjain sok olyan óvatlant gázolnak el, akit a tavasszal elementáris erővel feltörő ösztön elvakít. Csak körültekintően, óvatosan hát!