Egy hét egy faj 9. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük

1
Egy hét egy faj 9. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra-hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény-és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt.

Az idén 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetről többek között az év hátralévő részében hetente megjelenő kis cikksorozatunkkal is igyekszünk megemlékezni, melyekben az itt élő emblematikus fajok közül mutatunk be egyet-egyet.



A dunai berkenye – Sorbus danubialis (Jáv.) KÁRP. és egyéb érdekességek

A faj a rózsafélék (Rosaceae) családjába, a berkenyék nemzetségébe (Sorbus), ezen belül pedig a lisztes berkenyék alnemzetségébe (Aria) tartozik. Elterjedési területe a Kárpát-medencére korlátozódik, hazánkban a Dunántúli-középhegységtől a Tornai-karsztig fordul elő, valamint Dél-Szlovákiában és a Bécsi-medencében is megtalálható.

Általában cserje, vagy kisfa méretű, magassága 2-8 (-10) m közötti; sűrűn elágazó törzsű vagy csokros növekedésű fafaj. Fiatal hajtásai vastagok, kezdetben barnás-szürkés színűek és pelyhesek, a csoportra jellemzően paraszemölcsösek, az idősebb kéreg kopaszodó lemezes felrepedezésekkel.

Barkócaberkenye virágzó hajtása

A levele általában rombusz alakú, 5-6(-8) cm széles és 6-8(-10) cm hosszú, felső felében karéjos. A karéjok maximálisan 3-5 mm-esek, a levél vastag és merev, fonáka szürkésfehéren molyhos, a levélváll ék alakú.

Dunai berkenye

A virágzat sárorozó buga, 20-80 virággal, nyílási ideje májusra esik. Virágai – a csoport többi tagjához hasonlóan – erőteljes illatot árasztanak, számos viráglátogató faj kedveli (lepkék, virágbogarak, cincérek, hártyásszárnyúak, stb.). Termésérése nyár végén - ősz elején jellemző. Almácska termése kissé tojásdad, 8-12 mm hosszú, narancsvörös vagy piros színű és paraszemölcsös.

Élőhelyei főként délies kitettségű, száraz és meleg sziklás lejtők, sziklagyepek, bokorerdők és sziklai cserjések, de a Mátrában változatos sziklai élőhelyen előfordul akár északias kitettségű sziklafalakon is.

Sziklai élőhely, a Dunai berkenye tipikus előfordulása

A dunai berkenye Magyarországon védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A berkenyék jellegzetessége, hogy egymással – a házi berkenyét (Sorbus domestica) kivéve – kereszteződhetnek, így egy rendkívül változatos morfológiai (és genetikai-kariológiai) alakkört alkotnak, melyekben azért területileg jól azonosítható „kisfajok” is előfordulnak, melyek fennmaradásában a csoportra jellemző önmegtermékenyítés is fontos szereppel bír. A berkenyék alapvetően a karbonátos alapkőzetet kedvelik, így a Dunántúli-középhegység mészkő- és dolomit alapkőzetű területein az átmenetek száma rendkívüli.

Idős házi berkenye

Házi berkenye fiatal hajtása

Természetvédelmi jelentősége a Mátrában kiemelkedő, mert a vulkanikus alapkőzetű hegységben a berkenyék nem fordulnak elő olyan mennyiségben és változatosságban, mint karbonátos alapkőzeten. Az itt kialakult alakok ezért külön értékesek lehetnek. Egyes kutatók meglátása alapján a Mátrában a Sorbus danubialis és a Sorbus zolyomii fordul elő biztosan, de legalább két jól azonosítható, nem tisztázott taxonómiai értékű alak is előfordul.

Új típusú berkenye alak

A berkenyéket veszélyeztető tényezők közül a három legfontosabb a nem megfelelően végrehajtott erdészeti beavatkozások, a túlszaporodott nagyvadállomány és a klímaváltozás. Előbbi esetében sajnálatosan jellemző napjainkban is, hogy termőhelyüket érintik fakitermelések. A fakitermelést fizikailag végző brigádok nem ismerik fel a fontos elegyfafajt, ezért kíméletüket rendkívül nehéz biztosítani, valamint maga a faj védettségének ténye sem evidencia az érintettek számára. Másik, napjainkban talán még égetőbb probléma a növényevő nagyvad létszámából adódó taposási és rágási kár. A túlszaporodott nagyvad olyan szinten degradálja az élőhelyeket, hogy a komplex ökoszisztéma károsodik és ikonikus fajok tűnhetnek el, ahogy erről az alábbi hivatkozásokban található cikkek is beszámolnak.

https://www.dunaipoly.hu/hu/hir/bennszulott-fafaj-...

https://mttmuzeum.blog.hu/2025/11/27/bennszulott_berkenyefaj_pusztult_ki_a_vertesben

A klímaváltozás hatásai 2010 óta egyre jelentősebb mértékben megmutatkoznak, az utóbbi évek pedig kifejezetten sokkoló hatással bírtak a berkenyékre. 2022, 2024 és 2025 egyaránt jelentős aszályokat és hosszú hőhullámos időszakot hozott a Mátravidéken. Ennek során a védett berkenyék egyedei teljesen vagy részlegesen kiszáradtak, de másodlagos hatásként csökkent intenzitású virágzás mutatkozott, illetve a termésérés elmaradása, a termések leszáradása következett be. A szárazodás a vadhatással egymást erősítő negatív hatásként jelentkezik, mely megoldása komplex és mélyreható változásokat követel meg a gazdálkodás során.

Degradált talajú sziklaletörés

A vad által okozott erózió eredményeként összeomló bokorerdő

A berkenyék védelme érdekében így számos tennivaló áll előttünk. Vigyáznunk kell, nehogy olyan fajok tűnjenek el a Mátrából, melyeket a tudomány valójában még fel sem fedezett.


Magos Gábor
Magos Gábor
természetvédelmi őrszolgálatvezető, tájegységvezető

Kapcsolódó