Több mint 60 érdeklődő vett részt hétvégi túránkon a Bükkalján, melyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Bükki Helyi Csoportjával közösen szerveztünk meg. Programunk célja a fokozottan védett szalakóta (Coracias garrulus) védelmének megismertetése volt.
Bár általában ez az időszak a szalakóta fiókák ellenőrzése során már „a szezon vége”, idén mégis azt tapasztaljuk, hogy egyes helyeken tojásokra vagy kis fiókákra bukkanunk, másutt pedig már kirepülnek a fészekaljak. Ezt az észrevételt a túránkon is érzékeltük.
Fotó: Szitta Tamás
Fotó: Szitta Tamás
A rövid, nyári hőséghez igazított séta Tardon a Sándor-völgyben valósult meg, amely jó példa arra, hogy nem védett, nem Natura 2000-es terület is otthont adhat számos védett természeti értéknek. A természetközeli élőhelyek megmaradásához, jó állapotához hozzájárul, hogy itt található a falu egyik pincesora, így a gyepeket folyamatosan hasznosítják, kezelik. Tard jó állapotban megmaradt természetközeli élőhelyei – legyenek azok akár erdők, akár gyepek – átmenetet képeznek a hegylábi/dombsági és a síkvidéki élőhelyek között. Ennek köszönhető, hogy a szalakóta mellett a kis őrgébics (Lanius minor) is költ a Bükk összefüggő erdőtömbjének közvetlen közelében, de rendszeresen felbukkan pl. a kék vércse (Falco vespertinus), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), sőt tavaly egy túzokkakas (Otis tarda) is tiszteletét tette itt!
Fotó: Szitta Tamás
Fotó: Szitta Tamás
A Bükkalján először 2003-ban dokumentáltuk szalakóta költését, Tardon, a Száraztó-dűlőben. Ekkor egy füleskuvikok (Otus scops) számára kihelyezett odúban, de szalakóták számára is optimális gyepterületen költött az első pár. Ezután indult meg az intenzív odúkihelyezés a Bükkalján, a Borsodi-Mezőségen ekkor már több, mint egy évtizede folyó fajvédelmi tapasztalatok és módszertan alapján. 2024-re a Bükkalján költő állomány meghaladja az 50 párt, melyből 31-32 pár költ Tard közigazgatási határában. A fajvédelmi tevékenység jelenlegi szakaszában arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a meglévő, mesterséges odú-állományt fenn tudjuk tartani és biztosított legyen az évről-évre történő szisztematikus ellenőrzés és adatgyűjtés. Emellett a térségben tevékenykedő gazdálkodók bevonásával, segítségével szeretnénk elérni, hogy minél több természetes odú álljon a szalakóták rendelkezésére (facsoportok megőrzése, fás ligetek kialakítása stb.), s a helyi állomány egyre nagyobb arányban ilyen körülmények között költsön.
Fotó: Kleszó Kökény Lenke, Kleszó Kartal András
Fotó: Kleszó Kökény Lenke, Kleszó Kartal András
Ezt a témát igyekeztünk Igazgatóságunkról két túravezető segítségével, valamint a MME-t képviselve, Szitta Tamás felkérésével bemutatni az érdeklődők számára, sok-sok információval és a tapasztalataink megosztásával színesítve. A túra során egy mesterséges odút közösen ellenőriztünk le, ahol a fiókák még kicsik voltak a gyűrűzéshez, azonban egy másik fészekalj már elég nagy volt ahhoz, hogy ezt a vizsgálati módszert is bemutathassuk.
Fotó: Szitta Tamás
Fotó: Kleszó Kökény Lenke, Kleszó Kartal András
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 1960-tól napjainkig kb. 7000 szalakóta kapott fémgyűrűt, valamint az országban „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében (LIFE13/NAT/HU/000081)” projekt alatt, több mint 1000 madárra helyeztünk föl nagy karakteres színes gyűrűket is. Ezen eljárás segítségével tudjuk többek közt, hogy a szalakóta erősen területhű madár, valamint, hogy a legidősebb, jelölt egyedek közülük Igazgatóságunk működési területén 9 évesek! A Bükkalján az első színes gyűrűt 2015-ben raktuk föl egy fiókára, ami fekete alapon fehér „SK1” feliratot viselt.
Fotó: Horváth Ákos
A szalakóta egykor Európa-szerte elterjedt faj volt, azonban állománya az 1980-as évek közepére-végére megritkult, a Dunántúlról teljesen eltűnt. Állománya csökkenésének egyik leglényegesebb oka a természetes gyepek lassú eltűnésében kereshető. Igazgatóságunk működési területén a felmérések és a mesterséges odúk kihelyezésének kezdetén (1992 környékén) 15 szalakóta fészkelést regisztráltunk, ami 2019 végére 577 párra emelkedett! A Hevesi Füves Puszták és a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzeten túl, 2005-ben a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben is megjelent a szalakóta, és nagy örömünkre – mint fentebb taglaltuk – a hegységek peremterületein (Bükkalja, Mátrai és Tarna-Lázbérci Tájegység) is jelen van. A szalakóták odúkkal való mesterséges megtelepítése védelmi siker, és egyben bebizonyítja azt is, hogy e madarak számára a területek táplálék-ellátottsága adott, viszont (egyelőre) megfelelő természetes költőhelyek nincsenek számára.
Fotó: Horváth Ákos
Fotó: Kleszó Kökény Lenke, Kleszó Kartal András
A szalakóták fiókái ebben a hónapban már mind elhagyják a szülői fészket és felkészülnek hosszú útjukra, ugyanis augusztus végén-szeptember elején Afrikába vonulnak. Kis szerencsével a túrán megjelölt négy madárról is lehet a jövőben információnk.
