Esőre várva: VízŐrző akció a Telki-legelőn

1
Esőre várva: VízŐrző akció a Telki-legelőn

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és Hevesi VízŐrzők közös szervezésében 2026. augusztus 26-án a Telki-legelő kőrises ártéri erdejében vízvisszatartási akcióra került sor.

A Telki-legelő Aldebrő és Vécs települések közigazgatási területén található, jelenleg nem védett terület és nem része a Natura 2000 hálózatnak sem, azonban kiemelt jelentőségű élővilága miatt az országos védetté nyilvánítási tervezetünkben szerepel. A legelőhöz tartozó ártéri erdőfoltban korábban a fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelt, emellett több ezer töves hóvirág (Galanthus nivalis) állománya sem elhanyagolható. A legelőn megtalálhatók olyan fontos védett- és/vagy Natura 2000 fajok, mint a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae), piros kígyószisz (Echium maculatum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), magyar tarsza (Isophya costata), gumós macskahere (Phlomis tuberosa) és a sztyeplepke (Paracossulus thrips).

A beavatkozás célja, hogy

1. korábban a nyári időszakban is vízzel borított medrekben újra vizet tartsunk meg;

2. az őszi-téli csapadékot az erdőben hagyjuk terülni;

3. a tavaszi villámárvizeket ne hagyjuk gyorsan lefutni a területről és a mederből, hanem a víz mozgását lelassítsuk, és a többletvizet szétterítsük; valamint

4. a vizet a talajba beszivárogtassuk, ezáltal a talaj nedvességtartalmát növeljük.

Kisméretű gátak építése. Fotó: Zsupos Vivien

Az esemény során 6 db kisméretű rönkgátat építettünk, melyhez rönk faanyagot, a mederanyagból kiszedett sarat, az erdőben gyűjtött avart és a szomszédos gyepterületen maradt szárzúzalékot használtuk fel. Ezek a kisméretű gátak fogják szolgálni a víz lassítását, erejének csökkentését.

Nagyméretű rönkgát eleje (vizet fogadó oldala). Fotó: Szűcs Erzsébet

Emellett készült egy nagyméretű, hódgáthoz hasonló rönkgát is. Mint tudjuk, a hódok fontos szerepet töltenek be a vízvisszatartásban, az élettevékenységük során készített gátak és az azok által visszatartott víz az aszályos időszakokban utolsó mentsvárai a vízhez kötődő élőlényeknek (pl. halak, kétéltűek, vízi makrogerinctelenek), emellett a vad számára is fontos ivóvizet és dagonyázó helyet jelentenek. Ezt a szerepet igyekeztünk mesterségesen betölteni a nagyméretű rönkgát megépítésével. Reményeink szerint a lejövő nagy víztömeget a mesterséges gát megépítésével sikerül a területen megtartani és az ártéri erdő, valamint a környező gyepterületek újra időszakos vízborítás alá kerülhetnek.

A nagyméretű rönkgát hátulja. Fotó: Szűcs Erzsébet

Az esemény „számokban”:

- 10 fő

- 6 óra

- 6 kisméretű rönkgát

- 1 nagyméretű rönkgát

- kb. 1,5 m3 rönk faanyag

- kb. 80 m patakszakasz

- 6 zsák szemét

A jelenlegi aszály miatt nem tudjuk, hogy ezzel a kisléptékű beavatkozással mekkora területet tudtunk újra időszakos vízborítás alá helyezni. Azonban a „számok tükrében” jól látszik, hogy egy maroknyi ember pár óra munka alatt viszonylag nagyobb beavatkozást is képes végezni.

A későbbiekben még tervezünk a területen újabb akciókat, hogy növeljük a gátak számát, a megtartott víz mennyiségét és a víz által borított terület méretét.

Csoportkép. Előtérben a mederbe dobált, lassításra szánt faágak. Fotó: Szűcs Erzsébet

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom