Június utolsó hetében tartottuk első Mátrai Természetvédelmi Táborunkat, melynek főhadiszállása Sástó volt. A bentlakásos táborra olyan 10-14 éves diákok jelentkezését vártuk, akik érdeklődnek a minket körülvevő természeti értékek, állatok, növények iránt, és akik szívesen ismerkednének meg még közelebbről a különböző fajcsoportokkal, amiket a hét folyamán górcső alá vettünk.
A hétfői érkezés, ismerkedés és a szálláshely elfoglalása után rövid túrát tettünk Sástó környékén, beszéltünk a tó történetéről, átalakításáról, a környéket érintő természetvédelmi problémákról, feladatokról. Nem mentünk messzire, hiszen a Farkas-kút forrásáig felsétálva is számos érdekességgel, lepkékkel, szarvasbogarakkal, békákkal találkoztunk, a kutatás, felfedezés öröme pedig a forrásnál is megmaradt, további kétéltűeket, vízben élő apróságokat fedeztünk fel. Egy kis pihenés után este is folytatódott a program: Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense a denevérek világába vezetett be minket. Megmutatta nekünk, milyen eszközöket használnak az állatok befogásához és megfigyeléséhez, a denevérfogó háló segítségével pedig több faj egyedeit is begyűjtöttük és így közelebbről szemlélhettünk meg olyan fajokat, mint például a törpe-, a vízi- és a bajuszos denevér. Emellett a denevérek életmódjáról, a hozzájuk kötődő hiedelmekről, a hazánkban előforduló fajokról is számos érdekességet tudhattunk meg.
A második napunk kissé máshogy alakult, mint ahogyan elterveztük, hiszen a reggeli esőzés elmosta a délelőtti programunkat, de délután már az időjárás sem szeghette kedvünket, a rossz idő ellenére felkerekedtünk, és a gyerekek megismerkedhettek az Igazgatóságunk legnépszerűbb környezeti nevelési járgányával, a Vidra Verdával és annak vizes moduljával. A program során a Sástó mellett felállított esőbeállók alatt átbeszéltük a vízi makrogerinctelenek szerepét és fontosságát az ökoszisztémában. Szót ejtettünk a foglalkozás alatt használt eszközök helyes használatáról is. Miután láttuk, hogy esélyünk nincs a zavartalanul záporozó eső megúszására, a gyerekek zokszó nélkül felkapták esőkabátjukat – vagy annak híján fejfedőjüket – és természetbúvár módjára máris nekiláttak felfedezni a tó vízi gerinctelen makrofaunáját. Miután megteltek a gyűjtőedények különböző kis csigákkal, gyűrűsférgekkel, bolharákokkal, víziskorpiókkal, kérész-, szitakötő-, és szúnyoglárvákkal, ismét összekuporodtunk az esőbeállók alatt, majd nagyítók és kivetítő használatával megfigyeltük a talált fajok jellemzőit, valamint határozótábla segítségével megállapítottuk rendszertani hovatartozásukat. A véletlenül hálóba került (gerinces) csukaivadékot külön akváriumba helyeztük, mielőtt a többi élőlénnyel együtt visszaengedtük élőhelyükre, Magyarország legmagasabban fekvő tavába. A kutatómunka után jött a jól megérdemelt játék. A foglalkozás végszavára az eső is alábbhagyott, így új ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal felvértezve bandukolhattunk vissza a táborhelyünkre.
Este már szerencsénkre kegyes volt hozzánk az idő, így éjszakai lepkészésre indultunk. Itt Zsupos Vivien természetvédelmi őr kollégánk mesélt a hazánkban előforduló nappali- és éjszakai lepkékről, legfőbb jellemzőikről, majd mutatta be, hogyan is lehet az éjszakai lepkefajokat megfigyelni, mire van ehhez szükség, majd a felállított eszközök segítségével testközelből is megfigyelhettünk néhány fajt.
A szerdai napunk is mozgalmasan telt. Reggeli után a Cincér tanösvényen haladva Mátrafüred felé vettük az irányt. Itt megtekintettük a Harkály Ház interaktív kiállítását, ahol megtudhattuk, hogyan is alakult ki a Mátra, milyen tájalakító hatásai vannak itt az embernek, vagy hogy az éjszakai erdőt járva hallott érdekes hangok melyik állathoz is tartozhatnak. Délután szintén gyalog, más útvonalon haladva túráztunk vissza Sástóra, ahol a nap további részében a játéké és a pihenésé volt a főszerep.
A csütörtök reggelt madarászással indítottuk. Molnár Márton természetvédelmi őr kollégánk tartott számunkra madárgyűrűző bemutatót, megmutatta nekünk a madármegfigyeléshez használatos különböző eszközöket, mesélt nekünk a madárgyűrűzés fontosságáról, jelentőségéről. Szerencsére több madárfaj egyedei is hálóba akadtak a délelőtt folyamán, ilyenek voltak például a szén- és kékcinege, a csuszka, vagy az erdei pinty. A madarakra jelölőgyűrű került, majd természetesen útjukra bocsátottuk őket.
A délután folyamán pedig pótoltuk a Vidra Verda eddig kimaradt modulját, amikor is a gyepek lakói kerültek a középpontba, ugyanis fűháló segítségével gyűjtöttünk és határoztunk meg különböző fűben lapuló ízeltlábúakat.
Az utolsó estét sem töltöttük tétlenül, ismét rövid túrára indultunk, ezúttal az Eremény-tetőre, ahol csodás kilátás mellett gyönyörködhettünk az aznap esti naplementében. Visszafelé haladva pedig szintén volt minek örülnünk, ugyanis macskabagoly szólalt meg tőlünk nem messze, valamint szentjánosbogarak világították be utunkat.
A pénteki nap már a búcsúzásról szólt, sorban szállingóztak haza a gyerekek, akik csillogó szemekkel várták szüleiket, hogy elmesélhessék nekik a hét történéseit.
Reméljük ők is legalább annyira élvezték ezt a kalandos hetet, mint mi, sikerült kicsit még közelebb kerülniük a természet csodáihoz, és lesz még alkalmunk egyéb programok során is találkozni egymással!
