Egy hét egy faj 8. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük

1
Egy hét egy faj 8. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.



A kis légykapó (Ficedula parva) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó madárfaj. Egyik kiemelkedő kulcsfaja az erdei ökoszisztémának, ezt támasztja alá hazánkban fokozottan védett státusza is. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Az öreg hímek könnyen felismerhetők narancsos torkukról és begyükről, valamint ólomszürke fejükről. A fiatalok és a tojók már jóval szerényebb színekkel büszkélkedhetnek, mondhatni egyszínű barnás tollazatuk van. Felismerésüket azonban megkönnyíti jellegzetes farokmintázatuk, a szélső faroktollakon ugyanis látványos fehér „tükör” látható, mely repülés során megvillan.

Éneklő hím kis légykapó (Fotó: Tóth Péter)

A Mátrai Tájvédelmi Körzetben ennek a fajnak a sorsa közel sem sikertörténet. Fontos látnunk, hogy önmagában a védett területek megléte nem minden esetben elégséges egy-egy természeti érték megóvásához. Egyrészt a védett területeken kívül is jelentős hatások érhetik egy faj állományait, melyekre nincs ráhatásunk, másrészt olykor a védett területeken hozott intézkedések sem megfelelőek.

A fiatalok színei nem kirívóak, jellegzetes farokmintájuk azonban segíti a felismerést

40 éve, a tájvédelmi körzet megalakulásakor még rendszeres fészkelő volt a hegységben. Sőt, a védett területek kijelölésének fontos szempontja volt e kulcsfajnak a jelenléte is! Állománynagysága azonban az ezredfordulóra erősen lecsökkent. A 2000-es évek elején már csak néhány helyen volt ismert költése, majd néhány év múlva teljesen eltűnt, mint fészkelő. Utoljára a Csörgő-völgyben észleltek költő párokat. Azóta csupán ritka átvonuló a tájvédelmi körzetben, elsősorban az őszi időszakban kerülnek elő példányai.

A hímek begye narancsszínű, fejük ólomszürke

Vajon mi történhetett, ami miatt teljesen eltűnt a Mátrából ez a faj? Mint az a legtöbb hasonló esetben is igaz, nem vezethető vissza az egész csupán egyetlen okra. Több tényező együttes hatásáról kell beszélnünk. Egyrészt fontos megemlíteni azt, hogy hosszú távú vonulóról van szó, állományainak nagy része az indiai szubkontinensen tölti a telet. A hosszú távú vonuló madárfajokról általánosságban elmondható, hogy nagy bajban vannak. Állományaik világszerte csökkennek, melynek oka főként a klímaváltozás, a tájhasználat drasztikus átalakulása, valamint a természetközeli élőhelyek megszűnése a vonulási útvonalakon és a telelőterületeken. Ezekre a folyamatokra sajnos vajmi kevés ráhatásunk van, a másik fontos tényező azonban a hazai élőhelyek állapota, ahol viszont már nagyrészt a mi vállunkat nyomja a felelősség. A kis légykapó speciális élőhelyi igényekkel bír Magyarországon. Elsősorban a bükkösökhöz kötődik, de nem akármilyen bükkösökhöz! Két fontos élőhelyi sajátosság emelendő ki, az egyik a nedves mikroklíma; jellemzően patakvölgyekben költ. A másik a természetes erdőszerkezet. Fontos az erdő változatos korösszetétele, az idős, odvasodásra hajlamos fák szintén szükségesek, de kis benapozott foltok is kellenek, ahol rovarokra tud vadászni. A homogén, gazdaságilag kezelt erdők jellemzően nem tudják teljesíteni ezeket a követelményeket. A kis légykapó védelmét nagyban segíthette volna, ha a tájvédelmi körzet kijelölésével együtt nagy kiterjedésű, érintetlen erdőtömbök is létrejöttek volna, ahol kiemelkedően jó költőhelyeket találhatott volna.

Vonuló kis légykapó a Mátrai Tájvédelmi Körzet területén, 2023 szeptemberében

Lesz-e még kis légykapó fészkelés a Mátrában? Alkalmi megtelepedése nem kizárható, de rendszeres fészkelésre sajnos már nagyon kicsi az esély. A fentebb már említett okok mellett a klímaváltozás erősödő hatása miatt is egyre kevésbé lesz alkalmas a térség számára. Mindenesetre a kis légykapó története fontos példaként áll előttünk, bízunk benne, hogy a többi hasonló faj esetei sikertörténettel zárulnak majd.

Képek: Molnár Márton

Kapcsolódó

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

2023.04.19. 14:15
MareiAn einem Samstagmorgen, dem 22. Oktober 2022, ging es früh los, um an einer ganz besonderen Wanderung teilnehmen zu können. Mit etwa dreißig Personen machten wir uns von Répáshuta zu Fuß auf den Weg zum sogenannten „Virgin-Forest“. Das bedeutet konkret, dass dieser Wald beziehungsweise ein bestimmtes Waldgebiet seit einer Zeitspanne von mehreren hundert Jahren nicht von Menschen berührt wurde. Dieses „nicht-Berühren“ ist natürlich nicht wortwörtlich zu nehmen, sondern meint, dass seit besagter Zeitspanne kein Mensch in das Wachstum und die Entwicklung dieses Waldgebietes eingegriffen hat. Die besondere Bedeutung eines Virgin-Forests liegt nicht nur in der Unberührtheit, sondern auch in der damit einhergehenden hohen Biodiversität. Nicht nur die Pflanzen selbst sind teilweise stark geschützt und selten, sie bieten auch Lebensraum für viele seltene tierische Spezies. Daher darf der Virgin-Forest im Bükk-Nationalpark nur auf speziellen Touren betreten werden, die von Ranger:innen geleitet werden, und ist zudem mit Schildern ausgewiesen sowie eingezäunt.Begleitet haben uns auf dieser Wanderung auch zwei weitere UNESCO-Naturfreiwillige aus dem Kiskunság Nationalpark, die dabei nicht nur den Virgin-Forest, sondern auch die Waldgebiete von Répáshuta, Nagyvisnyó und Felsőtárkány kennenlernen konnten. Besonders eindrucksvoll waren Karstformationen wie die Dolinen und der unterschiedlich geschichtete, für den Bükk charakteristische Kalkstein, auf die uns der Ranger Attila Bartha hinwies. Anschließend ging es für uns noch auf die sogenannte „Jüdische Wiese“. Diese erhielt ihren Namen durch ihren früheren jüdischen Besitzer und die ursprüngliche Nutzung als Marktplatz, auf dem vor allem viele jüdische Personen ihre Produkte angeboten haben. Heute ist diese Wiese ein strenges Naturschutzgebiet, das Besucher:innen auf eigene Faust betreten dürfen. Nach mehreren Stunden spannender Wanderung überraschte uns der Regen glücklicherweise erst auf den letzten Metern.
Tovább olvasom