Ismeri azt a viccet, amikor a balneológus és a malakológus találkozik? Nem lőjük le előre a poént… Ha cikksorozatunkat figyelemmel kíséri, megtudhatja, milyen titkokat rejt egy Bükk lábainál megbúvó park. Hogyan fonódik össze a gyógyfürdőtan és a puhatestűek kutatása? Kultúrtörténet és természetvédelem, nem csak haladóknak.
Kács község a Bükk déli lábainál fekszik. Zsáktelepülés, amely Bükkábrány felől, Tibolddarócon keresztül közelíthető meg. A település északi végében egy átlagos kapu jelzi az időzónák közötti határt. Az utcán állva sem érezzük magunkat nyüzsgő metropoliszban, de a kapun belépve érezhetően tovább lassul minden. Egykor szebb napokat látott park tárul elénk. Források, patakok, ösvények hálójában tölgyek, égerek, nyárfák, borostyán oszlopai között haladunk, amikor váratlanul egy impozáns méretű épület kerül szem elé. Kastély, kúria, kolostor vagy fürdőház? Kevesen tennék voksukat az utolsóra, legalábbis míg meg nem látják belülről vagy meg nem ismerik történetét.
Részlet a parkból (Kozma Attila, BNPI archívum)
Ki és mikor hozta létre ezt az épületet? Egykor Benedek-rendi szerzetesek („bencések”) éltek a községben, akik ismertek voltak fürdőkultúrájukról és gyógyászati tevékenységeikről. Minden bizonnyal ismerték és használták az itt fakadó langyos vizű forrásokat, de kolostoruk máshol, a kácsi templomnál állt. Ha a forrásoknál volt is valamilyen épületük, arról jelen pillanatban nem áll rendelkezésünkre bizonyíték. A fürdőház az 1800-as években épülhetett, első írásos említése 1851-ből származik. Ekkor Fényes Elek a következőket írta róla: „A helység felső részén a völgy torkolatánál ered több lágy-meleg forrás, mellyeknél csinos fördőház emelkedik. E viz köszvény és csuzos nyavalyák ellen igen hasznos. Azonban a különben elég csinnal s kényelemmel épült fördőháznál a jobb gond és felügyelet hiányzik.” Úgy tűnik, az ötcsillagos értékelés ekkor nem jött össze…
Kács-Tapolca fürdő az 1920-30-as évek fordulóján (Lénárt László gyűjteményéből)
Akik fantáziát láttak benne, azok bizonyára nem csüggedtek el. A következő évtizedekben a fürdőház személyi váltásokon és fejlesztéseken esett át, majd újra megnyittatott. A Borsod-Miskolc Értesítő 1886-ban a következőkről számol be: „A gyógyfürdő 1885. őszén Csonth Lajos bérlő birtokába ment át, ki is ugy a gyógyfürdőket, lak és egyébb helyiségeket ujabb átalakítással akként rendezte be, hogy a nagyérdemű közönség egészségügyi kívánalmainak szerény kiadások mellett is teljesen megfeleljen.” A kor orvosi szakemberei a következő kóros esetekben ajánlották vizét: „heveny és idült csuzos, köszvényes izzadmányok, izületi és izombajok eloszlatására, női ivarszervek idült hurutjánál, az idegrendszer némi bántalmai ellen, mint agy-gutaütés után fellépő hüdéseknél; gerinczagy sorvadásnál, görvélyes bajokban.” A hirdetés a következőkkel zárul: „Naponkénti posta-közlekedés, hírlapok, könyvtár, a közönség szórakoztatásáról gondoskodnak." Hát mi más kellene még? Hozzá kell tennünk, hogy a fürdő vizét szolgáltató források vize 20-22 °C hőmérsékletű volt, ami a mai kor emberében komoly kétséget ébreszthetne, vajon itt töltse-e a hétvégéjét. Abban a korban azonban mindenki elégedett volt a körülményekkel.
A fürdőépület 1959-ben (Fortepan/Mészáros Zoltán)
Vessünk egy pillantást a fürdőházra! A völgy hossztengelyére merőlegesen álló, kétszintes épület alsó szintjén széles boltívek alkotta árkád fut, emeleti helyiségei hosszú, nyitott folyosóról nyíltak. Az épület előtti térről lépcső vezet az emeletre. Az emelet központi helyisége egykor közösségi tér, étkező lehetett, melynek falán egy elmosódott felirat hívja fel a figyelmet arra, hogy nyugodtan eresszük szabadon itt a fantáziánkat. Engedve a kérésnek, az emelet üres helyiségeiben még ma is felfedezhetők az egykori lakófunkciók nyomai, a konyha és a hátsó traktusban a víz melegítésére használt terek - nos, a jelek szerint akkor sem mindenki rajongott a 22 °C-os fürdővízért… Az épület wellness-funkciói a földszinthez köthetők. Több kisebb helyiségben találhatók padlóba süllyesztett medencék, minden bizonnyal a fürdőkultúrához kialakítva. Az épület elhelyezése sem a véletlen műve. Pontosan egy ott feltörő, langyos vizű forrásra építették. Egy földszinti helyiségében négyszögletes, tökéletesen tiszta vizű medence található, amelyet Tükör-forrásnak neveznek. A fürdőház mellett a főépülettel közel egykorú alapokra épült Teréz-lak szolgálta a vendégforgalom szállásigényinek kielégítését.
Mikor lehetett a fürdőház aranykora? Ezt most nem kutatjuk. Tény, hogy az 1900-as évek első negyedében, népszerűségére építve, külön vasúti szárnyvonalat akartak ide építeni, ami szinte az utolsó pillanatban hiúsult meg. Sokat látott és megélt az intézmény. Pusztán gazdái nevét felsorolva kirajzolódik előttünk a történelem. Az 1930-as évektől napjainkig a Magyar Királyi Postaaltisztek Országos Egyesületétől a Magyar Államvasutak Jóléti Alapján át jutunk el a Szakszervezetek Országos Tanácsáig és a Lenin Kohászati Művekig. Beszédesek az épületek névváltozásai is. A fürdőházat egy időben Benedek-háznak hívták, ez később Szabadságra változott, míg a Teréz nevű épület a Béke nevet kapta. Az 1990-es évektől végül magán és önkormányzati tulajdonosok után újra állami tulajdonba került.
Az épület napjainkban (Kozma Attila, BNPI archívum)
A Tükör-forrás napjainkban (Kozma Attila, BNPI archívum)
Ha már összecsomagolt, mert cikkünk alapján úgy döntött, itt tölti a családdal az ünnepeket, kérjük, várjon egy darabig! A fürdőház és parkja ugyanis zárva van, nem látogatható. Reményeink szerint azonban nem lesz az enyészet martaléka, és egyszer újra bemutathatóvá válik.
Amíg várakozik, javasoljuk, olvassa el kácsi időutazásunk következő részeit is…
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:
